A múltkori lelkes sportos bejegyzésem után kénytelen voltam szembesülni azzal, hogy két gyerek mellett MINDIG közbejön valami, ami miatt nem jutok el edzésre, a bérletem úgy fog lejárni, hogy 5-ből 2x voltam, ami elég szomorú (tudom, kifogás, nyafogás, de tényleg így van!). Ennek ellenére elég sok minden történt.

De mielőtt eredményekről hencegek, még sosem volt szó a matekról, ami elég fontos része a fogyózásnak, de ezt szeretem történetiségében mesélni, mert hát aki ismer tudja, voltam én már nagy, kisebb, egészen csinos, aztán megint nagy, de főleg általában mióta az eszemet tudom: KURVANAGY. Nincsenek erre jó szinonimák, igazából bármelyiket nézzük, olyan szánalmasan hangzik, és én amúgy sem szégyellem a mocskos számat, úgyhogy maradnék ennél definitíve.

A gyermekkori emlékeim közül markánsan az agyamba égett az, hogy ovis koromban volt egy téli kezeslábas overálom, aminek a zippzárja mindig szétnyílt a hasamon és ez nagyon megviselt. Asszem valahol itt kezdett el zavarni a súlyom, számszakilag tehát legalább 34-35 éve vagyok emiatt lelki nyomorék. Mutatnám egyik kedvenc kisiskolás képemet, ahol a mint dagadt pillangó mutatkozom egy iskolai farsangon és ahogy a fotó is visszaadja, épp zabálok.

(A szárnyaimat és a fejemen a kis szarvaimat apukám sk. készítette, erre azóta is büszke vagyok, de hogy a harisnyára húzott tornabugyi miért tűnt jó ötletnek ebben a szettben, nem tudom, de mindegy is. Mielőtt valaki azt hinné, így is sikerült becsávóznom, el kell keserítenem mindenkit, az ott Kari tesóm.)

Kisikolás koromban sem voltam vékony, de ezek az évek valahogy elmúltak, ahogy nőttem felfelé, úgy talán kicsit karcsúbb lettem, az utolsó emlékem, ahol arányosnak láttam magam, az valahol 13-14 éves koromban történt, ha minden így marad, akkor ma is elégedett volnék magammal. Akkor voltam 74 kiló, itt asszem 14 vagyok és ábrándosan szerelmes a géplakatostanonc Pityuba.

De nem így lett, az általános iskolai évek lezárultával rohamos hízásnak indultam, két év alatt 20 kilót szedtem fel, ettől annyira megijedtünk, hogy egészen Budapestig szaladtunk mindenféle kivizsgálásokra, ahol aztán kiderült, hogy a tinilánynak semmi baja nincs, azon kívül, hogy szeret enni, lehetőleg sokat enni és mentünk vissza a faluba isten hírével, diétás tanácsokkal. Mit mondjak, b*sztam rá. A középiskolás éveim alatt teljesen eldurvult a helyzet.

Ez a kép 16 évesen készült, épp szerelmemmel Kovács Ákossal vagyok intim közelségben (mindvégig titokban tartottuk a kapcsit, ezért nem láttátok az Ifjúsági Magazinban a cikkeket), sorry for quality.

Sokáig az ezekben az években elért súlyom volt a rekord, kapaszkodsz, a 18. születésnapomkor 114 kilót nyomtam, na akkor tényleg NAGYON NAGY voltam.  Ekkora nagy, a mellettem álló réveteg tekintetű arcú férfi Édesapukám, biztos előző nap éjszakás volt. Én csak vigyorgok a telihold méretű arcommal.

Nem emlékszem, hogy valaha is nagyon sikeres diétát folytattam volna ezekben az időkben, de valahogy kisebb lettem és az egyetemi évek alatt, után, 95-100 kiló körül mozoghattam. De azért én mindig fogyóztam, amióta az eszemet tudom. Amit biztosan többször megpróbáltam, a 90 napos szétválasztós diéta volt, 10-15 kilókat is tudtam vele fogyni, aztán a fogyókúra végeztével rövid idő alatt kamatostul vissza is jött minden. Aztán megfogadtam, hogy ha valamit ezt sose többé, mert a gyümölcsnapok teljesen tönkretettek.

32 évesen, amikor először lettem várandós, 94 kilóról indultam és 112-vel zártam, de a szülés után röviddel visszanyertem az induló súlyomat. Marci születése előtt megfogadtam, hogy ha egyszer gyerekem lesz, utána csakazértis le fogok fogyni! A fogyózási kedvem relatíve hullámzó volt, ráadásul másfél évig élt Marci anyatejen, így nem volt egyszerű, de két év múlva 30 kilóval kevesebb voltam és maradéktalanul boldog, hogy elértem azt az emlékeimben élő utolsó súlyt, ahol arányosan és jól néztem ki: nem is akartam többet. A hektikusan összejövő sportolás, a szénhidrátmegvonással párosítva működött, szuper jól éreztem magam a bőrömben újra 74 kilósan. Ez a kép 2013 májusában nem minden ok nélkül volt népszerű:

Aztán elég mozgalmas időszak kezdődött az életemben, új szerelemmel, kicsapongásokkal, jó evésekkel, kicsit nem figyeltem oda és 2014-2015 körül már megint 88 kiló voltam, 2016-ban lettem várandós Bercivel és óriási étvágyam volt végig, ami szembejött, azt én felfaltam, szőröstől-bőröstül. 29 kilót szedtem fel, így lettem a 9. hónap végére 117 kiló, amivel megdőlt a kamaszkori rekord, mit mondjak, az ember erre nem büszke és örülhetek, hogy semmi bajom nem volt a terhesség végére azon kívül, hogy akkora lettem, mint Jabba.

A szüléssel persze lement ebből valami, de így is 109 kilóval kezdtem ezt az évet és a sokáig halogatott elhatározás idejére, ami 2017 augusztus végére érett meg, 109.9 kilót logoltam a Noom Coach-csal, ami hát mondjuk ki: HORROR!

Az azóta eltelt idő inkább volt még mindig csak útkeresés, tétovázás, nagy nekifutásokat tettem tönkre visszaesésekkel, mire megtaláltam, hogyan és mit kell tennem. Most már pályán vagyok és hogy mire jutottam, majd elmesélem a következő bejegyzésben.

A rend kedvéért, just for the record, ez alatt a hányaveti szűk 3,5 hónap alatt, némi odafigyeléssel is sikerült már fogynom, de a történet csak most kezdődik igazán.

Fogyás eddig: 6,6 kg

Nyafogás eddig: számolatlanul kurvasok.

Na és az utóbb ígért képek. A bal oldali 2 napja készült itthon, a másik 2012 októberében egy edzés után, fiatalabb ugyan már nem leszek, de ezt a formámat szeretném újra elérni és ha ismét a bűvös 74 kilót célzom, akkor még 29 kilóra vagyok tőle... Megcsinálom, ha addig élek is!