Újabb bejelentkezésem apropója ezúttal sem az, hogy az eredményeimet fitogtassam, ugyanis ROHADTUL NEM FOGYTAM SEMMIT! 

Az elmúlt hetek méla hallgatása nagyjából azt jelenti, hogy a Szent Elhatározást már megint finoman szólva elnagyoltan tartottam be és semmit nem haladtam. Valahol megint elveszett a motiváció, meg becsúszott egy őszi szünet a szülői házban, ami azt eredményezte, hogy ami lassan lement, az vissza is jött kamatostul, így az elmúlt hetekben már sokadszorra kellett újrakezdenem. Az ember gyarló lény, olyan könnyen talál kifogásokat, shit, ez is csak olyan magyaros patópálozás, ejjráérek, bazmeg, mintha nem magamnak akarnám azt a francos fogyást!

De most nem a hiszti a poszt tárgya, hanem hogy breaking news: végre felemeltem a seggemet és elmentem a tornaterembe! Számomra nincs más opció, mint a spinning, úgyhogy nem kérdés, hova vettem jegyet. El tudjátok képzelni a bálnát a bisziklin. Na, pont így nézek ki, de nagyon élvezem, hogy újra tekerek, ráadásul egy hét alatt 3x voltam edzésen és szuper érezni már így az elején is, hogy minden újabb alkalommal egy kicsit még jobban megy. Először lefordulsz a cangáról az első hegymenetnél, legközelebb ugyanez már megy, a második edzésen a második hegynél halsz meg, harmadszor már a jumpokkal is megpróbálkozol, majd a tizediken megy a rendes futás is, és ez kurvára nyomja az adrenalint, wröööömmmmmmmmmmm!

Az első edzés legkellemesebb meglepetése nem az volt, hogy nem haltam meg közben (nem olyan vicces, kurvanehéz ám extra 35 kilóval tekerni!), hanem hogy a véletlen úgy hozta, hogy az edzést Tücsök tartotta, akivel egyébként ugyanabban a feketébenjárós depecses klubnak vagyunk a tagjai, csak még sosem találkoztunk. Így meg aztán öröm volt az újrakezdés és hogy még Bonanza Banzai remix is volt az órán, hát, tudtam, hogy jó helyen vagyok, na! Ha valaha kezdtél már újra sportot, akkor tudod, hogy olyan ez, mintha újra elvesztenéd a szüzességedet, nagyon nem mindegy, milyen az első. Hát nekem jó volt, mármint a spinning ;)

Aztán ahogy kell, itt valami felkapcsolta a lámpákat az antifitness klubban, tikkk, zzzz. Mert jött az érzés, hogy menni kell újra. Úgyhogy mentem újra. Vettem bérletet. Végigizzadtam ismét az edzést, megszenvedtem megint mittomén hány talpgörcsöt (KELL RENDES CIPŐ!) és az első két alkalom után rúgtam volna, ha a fiúm a lábaim közé nyúlt volna, úgy zsibogtak ott lenn a csontjaim, amiket ripityára tört a nyereg. Aztán valahogy mégis jó, na, I <3 spinning!

Valahol itt kell elkapnom a dolgot, innentől nagyon szeretném megoldani a heti 2 spinninget - ehhez jelen felindultságomban bármire hajlandó vagyok - és két otthoni tornázós estét és ha érzem ezek üdvözítő hatásait, akkor már nem kérdés, hogy a kajálásra is odafigyelek.

Vannak néha nagyon keserves napjaim. Irigylem azokat, akiket a mindenféle body transformation hashtag alatt látok instán, dagadt amerikai nők, akik gyomorszűkítő műtét után szupercsinosak lettek, vagy a Tóth Verát itthon, aki mostanra bombanő, pedig nyilván nekik sem olyan egyszerű, nekem viszont orvosilag nem indokolt ilyesmi és amúgy sincs másfél millám egy ilyen kalandra.

Máskor arra gondolok felajánlom a testem valami fittcucc kereskedő/ lefogyasztós guru / plasztikai sebész / tudomány / hentes javára, kezdjen vele amit akar, csináljon belőlem kisebbet. Aztán belenézek a tükörbe és kurvára szánalmasnak látom magam, aki még mindig nem elég fegyelmezett, elszánt, erős, hogy meg tudja csinálni azt, amit egyszer már megcsinált.

Valaki keverjen le egy kurvanagy jószándékú baráti nyaklevest, köszönöm.

Mivel nem készítettem ELŐTTE fotót a fogyi elején - és még most sem késő, lévén, hogy kb sehol nem tartok -, ezért hamarosan jön a mostani állapotról kép, melléteszem majd azt, hogy hova szeretnék eljutni, egy évekkel ezelőtti edzés utáni fotó, lehet készíteni a százas zsepiket, besírtok.