Valójában a férjemnek kellene életmódblogot írnia, mert velem ellentétben ő szépen halad, pedig nem csinál többet, mint odafigyel arra, hogy mit és mennyit eszik. Nekem már megint azzal kell szembesülnöm (hú, de meglepő!), hogy ha nincs rend, fegyelem, szigorúság, akkor a mérleg azonnal visszabillen felfelé és ami azt illeti, ez kurvára nyomorúságos helyzet, ami azt jelenti, hogy csak akkor tudok tartós eredményt elérni a fogyásban, ha lemondok egy csomó mindenről. Hát ez fuck! Pár napja a fiúk a kedvenc krémesemmel állítottak haza, aznap hősiesen nemet mondtam a csábításra, de aztán nem bírtam magammal és másnap megettem, este. Hagytam volna megromlani? Reggelre majdnem egy kilót fogytam, gondoltam akkor ez elég jó módszer lesz, de sajnos tegnapról mára ugyanez már nem működött, úgyhogy jobb lesz visszafognom az arcomat.
Az ebédjeimre viszont nagyon jó megoldást jelentenek az Egészségkonyha házhozjövős kajái, amikben nincs cukor, meg adalékanyagok, széles a választék és nagyon finomak! Csak az anyjához/apjához meg az anyósához/apósához ne menjen haza hétvégére az ember, mert akkor persze borul minden és amit hétközben lefaragsz, azt ott visszaszeded. De a szülői házakban a legendás jóltartásnak nagyon nehéz ellenállni. Cserébe mondjuk nem kéne krémest zabálnom hétközben.
Sport azóta: semmi.
Súlyvesztés továbbra is csak nyomi 3,9 kiló.
Egy helyben toporgok bazzeg, na de majd most! (mindig holnap, persze)
Jövő hétvégén disznótoros kolbászfesztivál lesz a Vasúttörténeti Parkban, gondoltuk szervezünk egy osztálykirándulást az akácos kisbandánknak, Sch Norbert is valami olyasmi tanít, hogy ehetsz vacsira is csatakos csülökpörköltet, ha nem maszatolod össze a tányért mellette krumplival.
Fú, nagyon éhes lettem :(
* A képen a világmindenség, meg a minden legfinomabb francia krémese látható, a lelőhely a XI. kerületben van, szívesen elviszek bárkit, én majd csak nézem, ahogy esztek, fogyókúrázok, boccssss.
