Két nap híján egy hónapja kezdtem el odafigyelni a kajálásra és hát volt benne majdnem két hét, amikor családi szülinap, tortázás, töménytelen hazai kaja, maradékfeldolgozás okán elengedtem a gyeplőt, de azért ha lassan is, haladok. Nagyon sokat segít a fogyózásban, hogy nem csak én, de a férjem, Peti is elkezdett odafigyelni arra, hogy mikor, mit és mennyit eszik. Így jól tudjuk támogatni egymást. Nagyon sokáig halogattuk ezt az egészet - nem is fogyózni akarunk igazából, hanem életmódot váltani -, most pedig az első kis eredményekkel kezdünk egyre jobban belelkesedni.

Ez a komolynak és igazán elszántnak nem nevezhető első néhány hét eddig - 3,5 kilót eredményezett (majd hamarosan írok bővebben is, hogy honnan, hová kellene eljutnom), ami persze messze az elvárásaim alatt van, de legalább látszik, hogy tudom tartani és amikor billen, lefelé billen a mérleg. Az egyértelmű áttörés az, ha a vacsorákra be tudom állítani a zöldsali-sonka/csirkemell + esetleg egy kis sajt kombót és ezt tudom tartósan nyomatni. Tegnapról mára rögtön meglátszott a mérlegen, még úgy is, hogy a kis sali után muszáj voltam még megenni egy Cerbonás müzlit, mert baromi éhes maradtam.

Napközben próbálok nyers zöldségeket nassolni, teljesen visszafogni a szénhidrátokat, sokat inni, meg visszatérni a Noom Coach-hoz és kalóriákat számlálni, mert az fegyelmezettebbé tesz.

Mondtam Petinek, hogy mégiscsak kell készíteni ilyen volt, ilyen közben és ilyen lett képeket, hát ezt az elején elfelejtettem, de majd pótlom, most még nincs látványos változás az induláshoz képest.

Az előbb felbontottam egy szerencsesütit (kurvára éhes vagyok és a nyers répa kevés volt tízóraira), ami emlékeztet arra, hogy nem kéne ilyen hülyeségeket zabálnom:

If you are lazy at sowing you'll be envious at harvesting time - Ha lusta vagy a vetés idején, akkor a betakarításkor irigy leszel másokra.

Ennyike.