Elég arcpirító belegondolni, hogy megint elvesztegettem egy teljes évet, jó, ha volt két nekifutásom, valamikor februárban és ősszel, az előbbi még kecsegtetett is némi sikerrel, konditerem, személyi edző, de pár hét után valahogy elfogyott a lelkesedés, az őszi meg totális szalmaláng volt. A lehető legrosszabb filozófiát választva ráálltam a "majd a következő hónapban kezdem" trackre és így nem lett semmi tavaly sem a fogyókúrából és az életmódváltásból.
Két szörnyű, ha lehet még hátráltatóbb tényező is felmerült az év során: az egyik, és ez elő is jött a korábbi posztokban, kezdtem belecsúszni abba, hogy én így 40 felé közeledve jó vagyok így is, szeretem azért magam így is, mi a francnak változtassak? De rájöttem, hogy ez baromság, kurvára nem szeretem valójában így. Aztán év vége felé elkezdtem azon kapni magam, hogy elkezdtem titokban enni, nem mennyiségeket, inkább csak a szokásos csokit, nasit, direkt akkor, amikor senki nem lát, de ezt viszonylag gyorsan felismertem és lecsavartam magamnak azt a képzeletbeli nagypofont. Ha másra nem, erre jók a TLC-s fogyis műsorok: ott is csomóan zabáltak stikában és csak úgy röppentek fel a tíz-húszkilók. Ezzel gyorsan leálltam, mert ez is fejben dől el.
A kedvenc képem 2018-ban a kismillió fogyis képből a neten.
Amiről nem készült azóta bejegyzés, az év utolsó felében találkoztam endokrinológussal, aki egy alapos vérvizsgálatra küldött, aminek az eredménye amennyire megnyugtató, annyira nem adott semmi fogódzót: a pajzsmirigyem, a hormonjaim, a cukrom teljesen rendben, tulajdonképp az van, amit eddig is tudtam: ha helyesen táplálkoznék, ne adj' Isten mozognék, akkor nem lennék ilyen dagadt.
Az idei év legnagyobb sikere mindezekkel együtt, hogy a folyamatos helytelen evés és kevés mozgás ellenére nem híztam tovább az előző évhez képest, de ezért nem fogom megveregetni a saját vállam, sőt.
Na de január 1 van, a legtökéletesebb időpont a változtatásra és a fogadalom idén roppant egyszerű: most már aztán tényleg lefogyok bazmeg! De tényleg.
Ebben a posztban a saját kudarcaim helyét átadnám mások sikereinek, akiket csodálattal követek átváltozásukban.
Itt van mindjárt Szekeres Gábor Szeky, akinek a blogjára, a pluszminuszszázra Eszter barátnőm hívta fel a figyelmem úgy egy éve és azóta figyelemmel kísérem átalakulását. Szeky másfél éve 220 kilóról indult és mostanra 65 kilóval kevesebb. Fantasztikus kitartással edz, az insta storyk láttán néha el se hiszem, hogy képes felkelni hajnalban, hogy menjen a mostanra második otthonul szolgáló győri tornaterembe, ahol egy személyi edző segíti. Nagyon inspiráló, amit csinál és a #jobbleszek hashteg minden nap arra emlékeztet, hogy csak elszánás kérdése az egész. Ha valaki, ő biztosan jobb lesz, már most az vagy Szeky, hajrá! :)
Szeky, a pluszminuszszáz blog szerzője aktuális ilyen voltam-ilyen vagyok most fotója
A másik Lippije, akivel 20 éve találkoztam először és bár barátságunk jobbára virtuális, azóta is szemmel tartjuk egymás sorsának alakulását. Lippi életmódváltása 2016-ban kezdődött, amikor cukorbetegséget diagnosztizáltak nála és nem volt kérdés: diétázni kell. Utána már csak szaladtak a hónapok és azt láttam, Lippi is mindig szalad, kezdte a kocogással, mostanra maratonokat fut, nem is tudom, van-e verseny, amit kihagy, közben jótékonykodik és ami szívbemarkoló élmény volt, év közben elmesélte követőinek, barátainak, hogy a felszín alatt a legkomolyabb motiváció a helyes életmódra egy komoly daganatos megbetegedés. Nagydarab srácból két év alatt egy tudatos sportember lett, egy harcos, aki legyőzte a betegségeit és a legjobb úton jár, belőle is nap mind nap erőt meríthetek. Blogját a runandroll.lippije.hu oldalon követhetitek, hajrá Lippikém!
Lippi 2016-ban (és előtte), illetve most. Le a kalappal!
A harmadik, aki pedig a hozzám legközelebb álló példakép a férjem, Peti, aki egy ponton elhatározta magát tavaly nyár végén és a tettek mezejére lépett augusztus végén. Nagyon hosszú ideje beszéltünk arról, hogy ideje változtatnunk, csak míg én csak a számat tépem, ő megmutatta az elmúlt 4 hónapban, hogy kis odafigyeléssel és önfegyelemmel fogyhatunk akkor is, ha nagyjából ugyanazt esszük, mint eddig, csak mértékkel és persze lehetőleg a rossz szénhidrátok elhagyásával. Rajta keresztül látom, hogy milyen az, amikor a gyakorlatban is jól működik a kalóriaszámlálás és hogy nem kell éhezni sem, csak egy kis elhatározás, mértékletesség kell a sikerhez. Esküszöm, nem éheztetem!:) Így lett 4 hónap alatt 17 kilóval könnyebb és nagyon büszke vagyok rá! <3
Peti 2018 áprilisában és december végén. Látványos, igaz? Jó lesz, ha felkötöm a gatyámat! :)
Nem kell tehát a lakásból sem kilépnem, ha inspirációra vágyom, de hosszan sorolhatnám még a szuper eredményeket, amiket időről-időre alkalmam van figyelemmel kísérni az elmúlt 1-2 évben. Most már itt az idő, hogy én is bebizonyítsam magamnak, meg tudom csinálni másodszor is. Nincs több fogadalmam erre az évre, csak az a 30 kiló mínusz és ma kezdődik, hogy végre teszek is valamit érte
