Pont úgy haladt tavaly a fogyókúra, ahogy ez a blog basszameg, SEHOGY! A január elsejei szent fogadalmam pont ugyanoda torkollt, mint évek óta a többi és a szokásos dátumhoz kötős fogadkozások, szartam bele! Pedig év elejére kitaláltam magamnak egy szuperfontos és szupertitkos motivációt, amiről a hónapok során beláttam, hogy nem több, mint lufikergetés és amilyen elszánt voltam, olyan könnyen hagytam kiröppenni a kezeim közül. Az év elején kicsit összekaptam magam, kis odafigyeléssel el is jutottam -5 kilóig, de nem részletezném, hogy az első kiadósabb húsvéti kalácsos zabálással hogy sikerült széttiporni ezt, aztán hosszas stagnálás jött, ülőmunka, csoki, süti, semmi mozgás, majd a karácsonyi családlátogatások eredménye rosszabb évzárás, mint kezdés, már ami a kilókat illeti.
De nem lehetek ilyen negatív, baszki!
Az elmúlt fél évemben tovább erősödött bennem az önelfogadásom, ami nem nagyon segített a fogyásban. Olyan jól esett, hogy az emberek engem így szeretnek, hogy azon vettem észre magam, hogy már én is szeretem magam ebben a bálna testben.
De várjunk csak! Azért annyira mégsem...
Az év végére csak összeadódott pár gondolat a fejemben.
- Hogy az időnként fájós derekamnak jobb lenne, ha nem lenne ez az extra terhelés.
- Hogy a férjem szüleinél ott az a sok 42-es méretű cuccom, milyen fasza lenne megint azokat hordani!
- Hogy ha valamennyi lemegy, akkor már nem lesz talán olyan utálatos gondolat a futás, akarok én is sportolni!
- Hogy valójában annyi jó egészséges kaja van, amit ki lehetne próbálni, minek eszem ennyi szart?
A január elseje persze pont úgy jön kapóra, hogy arcbatolulósan akarja tőlem ezt az egész nekiszaladást, már megint és ma is úgy keltem fel, mint olyan sok korábbi január elsején: na majd idén, majd most TÉNYLEG megint lefogyok baszki!!!
Egyelőre óvatos léptekkel emberelem magam és a kalóriaszámlálással próbálkozom, ami Petinél már többször látványos eredményeket hozott. Kiiktatom a rossz szénhidrátokat, aztán letolom a seggem a rekortán pályára, egyelőre csak sétálni. Esetleg ha időben összejön. időnként spinning. Később kocogás, futás, de ahhoz előbb kell legalább egy első mínusz 15kg.
Most nagyon szar formában vagyok, az egészségem rendben, de félek, hogy hagytam úgy elúszni a hajót, hogy ha sikerül is leadni ezt a 30 kilót, nem tud már olyan jól sikerülni, mint 2013-ban és a tokám a bokámig ér majd, lógós marad a hasam és a karomon a bőr sem húzódik vissza elegántosan. De ezen még ráérek tipródni később.
BUÉK mindenkinek, sokan hiányolták tavaly a Nyafogóst, idén igyekszem aktívabb és fegyelmezettebb lenni, meg lehetőleg eredményeket is felmutatni.
Addig is, hogy tudjunk majd mihez viszonyítani, pár kép 2019-ből:
Agusztusban a Szigetre menet küldöm Nikkinek az outfitet.
Senkinek nem kívánom a méreteimet!
Itt a kisebbik gyerekünket szoktatom épp oviba ősszel. Gyorsan beilleszkedtem! A fiókban talált sapka a test adottságaimhoz passzoló darab.
Annak örül a hülyegyerek, hogy jól passzol a fülbevalója a nadrágjához.
Jobban tenné, ha a fogyózáson járna az esze.
TokeletesProfilkep2019.jpg
