Először is, egy dekát se fogytam, hovatovább a helyzet tovább romlott, de ahogy az lenni szokott, mindig találtam okot arra, hogy elodázzam a fogyókúrát. Pedig egészen jól alakultak egy darabig a dolgok, pár hónapig vega voltam, de rájöttem, hogy hosszútávon nem tudom fenntartani azt az életmódot (nyugi, MINDENRE van magyarázatom, mindenre IS!), még utána is volt bennem egy darabig lelkesedés február-márciusban, edzeni jártam, személyi edzőm volt, diétás tervem, minden, ami kellhet ahhoz, hogy fogyjak.
Aztán ahogy már olyan sokszor, most is elengedtem a dolgot. Nem mintha elkezdtem volna elfogadni így magam, de tény, hogy egy kicsit eltesszhalidéjesedtem. (Tess Holliday egy plus-size modell, aki nagyon nagydarab, mégis boldog így és szereti magát, róla már írtam korábban.) Elkezdett dolgozni bennem a gondolat, hogy talán nekem nem is kellene másmilyennek lennem, emlékszem, mikor 30 kilót fogytam, sokan keresték a duci lányt, aki azelőtt voltam. Sokszor még én is, de persze akkor gyorsan elhessegettem ezt azzal, hogy fel tudtam venni valamit a 42-es konfekcióból az 50 helyett. Szóval hónapok teltek el megint úgy, hogy nem éreztem sürgetőnek a fogyózást. Jó ez így. Nem is vagyok olyan dagadt. Férjem szeret, mindenki szeret, én miért ne szeretném így magam?
De sokként ért a felismerés, mikor augusztusban hazatérve a maratoni nyaralásokból a remélt "nyáron úgyis fogyok, sok zöldség, gyümölcs" ellenére további 3 kilóval voltam nehezebb, mint a nyár elején, na itt már komolyan fontolgattam, hogy beleverem elkezdek valamit, mert ez nem állapot. A jelenlegi súlyom még akkor sem volt jellemző rám, amikor a huszas éveimben jártam, ezek már olyan magasságok, amiket szögmérővel meg körzővel kell elmagyarázni.
A szeptember alkalmasnak mutatkozott a kismilliomodik újrakezdésre, és ha már csináljuk, akkor csináljuk durván alapon, egy 5 napos Steinberger léböjtkúrával kezdtem, melynek hozzávalói (öt üveg különböző ízű zöldség- és gyümölcslé egy dobozban) már tavasz óta porosodott a sufniban, arra várva, hogy mikor iszom meg őket. Hát most megittam. Ez a hét nem a fogyásról szól, hanem az erőpróbáról, felmérendő, hogy a kitartás, az önfegyelem, melynek annyira nagyon híján vagyok, hogy elkezdeni se tudok egy fogyókúrát, beigazolódjon: megvan bennem. Kitaláltátok, mi? Persze, nincs, vagy nem annyira, mint kellene.
A kúra lényege, hogy napi 5x 1,5 dl-t kell meginni a meghatározott sorrendű levekből és egész héten csak rozskenyeret lehet enni, semmi mást. Vízivás napi 3-4 liter. A hétfő és a kedd még jól ment, simán bírtam evés nélkül, viszont olyan kegyetlen fejfájással küzdöttem, hogy csak Panadollal bírtam. Az energiaszintem két napig a béka segge alatt volt, általában éjfélig ébren vagyok, hétfőn már fél 9-kor úgy aludtam, mint akit szívlapáttal agyonvertek. Zombiként végigtengtem a keddet, szerdán már muszáj volt kávét innom és vacsoráznom valamit, mert addigra a rozskenyér gondolatától is rosszul voltam és csillagokat láttam. Csütörtökön zöldséglevest ettem, aztán nem is tudom, ami épp szembejött, mentségemre, mindenből csak falatokat és kerülve a cukrot, széndhidrátot. Azért persze leszaladt 3 kiló, ami nem hiányzik, van még így is bőven. A szélsőséges diétáktól ezentúl is tartózkodom, ez biztos.
Amire az egész nagyon jó volt, kicsit helyretette a vízivási szokásaimat, amire eddig nem lehettem nagyon büszke a napi másfél-két litereimmel. Kedd volt asszem a csúcs, amikor reggeltől estig 4 és fél liter vizet + a 7,5 deci levet megittam, ami barátok közt is több, mint 5 liter folyadék. Persze folyton pisilni jártam, de ez nem új, amúgy is folyton pisilni járok.
Következő lépés, hogy innen úgy folytassam, hogy helyes csapásirányra lépjek, tudjak nemet mondani a cukornak, meg a szénhidrátnak és egészséges dolgokat egyek és elkezdjek megint valamit mozogni. Mostanra közel 35 kilóra vagyok attól, amit el kellene érni és tudom, hogy a fogyáshoz nem elég olyan műsorokat néznem, amiben túlsúlyos amerikai nőkön végeznek gyomorbypass-műtéteket, mert ettől én még kövér maradok. Úgyhogy nem marad más hátra, vége a kurva kifogásoknak, életmódot váltok!
Itt épp egy nyári fesztiválon táplálkozom helytelenül júliusban
