Nem tudom már hogy találtam rá, valahogy dobta az Insta és már jó ideje követem a csajt. Nincsenek különben ilyenidoljaim, nem is szoktak tetszeni a nagyon kövér emberek, mert a kövérség valahogy húzza maga után azt az 'egészségtelen' jelzőt az én szótáramban. De Tess Hollidayt megkedveltem. A csaj az angol számozás szerint 26-os méretű plus-size modell, nálunk nem is kapni erre a mérete ruhákat szerintem. Nagyon pörgős életet él, Los Angelesben él, de folyton úton van, fellép, saját ruhatár saját brandnév alatt, webshop, kifutók, szereplések, most pl. az életrajzi könyvével roadshowzik, 32 évesen mondjuk ez nagyon adja. Közben látványosan harcol azért, hogy ne ítéljék el a kövér embereket és ami ennél is jobban tetszik, hogy nagyon PC a nő, nemre, bőrszínre, vallásra, szexuális érdeklődésre vonatkozóan a peace+love elvet hangoztatja. Van egy saját hashtagje, szlogenje az "effyourbeautystandards", ami magyarra fordítva kb azt jelenti, hogy mindenki bekaphatja, aki szerint csak egyféle szépség létezik, őt nyilván sokszor érte és éri támadás a méretei miatt. Na pont leszarja, ha valakinek nem tetszik. Ő szereti magát és láthatóan nagyon sokan szeretik őt, éppen a kereksége miatt.
Tess meg köztem van egy csomó hasonlóság: van két gyereke, még korban is hasonlítanak a kölkeink, van egy helyes, fiatal snájdig szakállas férje (véletlenül nekem is, hehe), szeret enni, érzékeny, humánus nő, felháborítja a tolerancia hiánya, ha az emberek egymásnak mennek azért, mert valakik mások, különböznek az átlagtól.
Mondjuk amennyi fánkot megeszik, attól én már meghaltam volna rég cukormérgezésben.
Szóval az effyourbeautystandards szemlélet - jelesül, hogy mindenkiben van szép, tök mindegy, hogy kövér, vagy vékony, magas, vagy alacsony, fekete, fehér, vagy szakállas nő vagy épp egy gyakran harsány, feltűnő ruhákban flangáló, magát queerként definiáló férj, Nick Holliday - önmagában nagyon szimpatikus. Tess Holliday szereti magát, a testét, nem érdekli, ha mások szerint egy guruló zsírgolyó, neki így jó. Mer szexisen öltözködni, rohadtul nem érdekli, hogy kibugyog a nagy hája. Neki így jó és mindenki bekaphatja, akinek nem tetszik.
Nagyon kedvelem Tesst, az egyetlen bánatom vele kapcsolatban, hogy hiába próbálok, nem tudok olyan lenni, mint ő. Mármint azonosulni azzal, hogy szeressük magunkat, a testünket. Nem csak azért, mert nem érzem jól magam a bőrömben, mert engem zavarnak a hájaim, hogy nem tudok jól felöltözni, de azért is, mert tudom, hogy az elhízásnak számtalan egészségügyi következménye lehet és sokadrészt mert szerintem kulturálisan sem olyan egyszerű ez. Ez nem az USA, itt máshogy vagyunk kódolva. A kövérség Magyarországon bélyeg, azt jelzi, hogy sokat zabálsz, lusta vagy elmenni sportolni, akkor is, ha sokaknak teljesen más oka van erre. Szóval hogyan legyünk body positive-ak egy olyan kultúrában, ahol kövérnek lenni gáz? Itt nem lehet mosolyogva daginak lenni. Aztán az is lehet, hogy meg lehetne ezt szépen teremteni, lehetnék pl. én a magyar Tess Holliday - nem a modellkedésben, ehhez nincsenek adottságaim, hanem a testpozitív eszme hirdetésében. De hogyan képviselhetem ezt úgy, hogy utálom magam, a testem?
Sok mindenben hasonlítunk Tessel, de az ő túlsúlya és az enyém teljesen más: Tess Holiday 160 centi magas és mellé 125 kiló, olyan mint egy aranyos, szép kis guruló húsgombóc. Én 174 centi vagyok, jóval magasabb, bár nem olyan nehéz, de mégis húsos test, erős csontokkal, valahogy arányosan elhízva, a legjobb szó a molett, ami szarul is hangzik, meg a látvány is szar. Tess Holliday egy cuki kövér, én meg egy ciki kövér vagyok. Le akarok fogyni újra és soha többé nem nőni meg ilyen nagyra.
Egyszer már sikerült - majd nemsoká elmesélem, honnan indultam, hová jutottam és hogy kerültem vissza abba az állapotba, amilyennek most nem szeretem magam.
